Szelemenek bevonata: fekete acél, horganyzott Z275, Magnelis (ZM) vagy Aluzinc?

Hogyan viszonyul egymáshoz a hidegen hengerelt szelemenek négy anyagváltozata — minőségek, bevonattömeg, a vágott élek viselkedése és a jellemző kitettség —, és hogyan kell őket előírni.

Frissítve: 2026. október 16.

A hidegen hengerelt szelemenek acélszalagból készülnek, amely vagy bevonat nélküli („fekete acél”), vagy hengerlés előtt fémbevonatot kapott az EN 10346 szerinti folyamatos tűzi bevonó sorokon. A bevonat a szalag része, ezért a választást a rendeléskor kell megtenni — hengerlés után már nem változtatható.

A Z vagy ZM utáni szám a két oldalon mért minimális összes bevonattömeg g/m²-ben. Z275 esetén ez oldalanként nagyjából 20 µm cinknek felel meg.

Fekete acél (bevonat nélkül)

A bevonat nélküli szalag kínálja a legszélesebb minőségválasztékot, S500-ig, és a legalacsonyabb anyagköltséget. Saját korrózióvédelme nincs, ezért ott használják, ahol az elemeket hengerlés után festik vagy alapozzák, vagy ahol száraz belső térben maradnak és az előírás ezt megengedi. Az előbevonatos változatokkal való összevetéskor számoljon a festés költségével és idejével.

Folyamatosan horganyzott Z275

Európában a Z275 a legelterjedtebb szelemen-előírás. A cinkréteg gátként védi az acélt, a vágások és karcok helyén pedig katódosan: a cink az acél helyett korrodál, így a vékony vágott élek és lyukasztott furatok normál légkörben védettek maradnak. Zárt ipari és kereskedelmi épületekhez megbízható alapválasztás.

Magnelis (ZM): cink–alumínium–magnézium

A ZM bevonatoknál a cinkfürdő alumíniumot és magnéziumot is tartalmaz. A bevonatgyártók a tiszta cinknél hasonló bevonattömeg mellett jelentősen jobb korrózióállóságról számolnak be, a vágott éleken is, valamint jobb viselkedésről ammóniás és kloridos levegőben. Ezért a ZM-et gyakran írják elő mezőgazdasági épületekhez, tengerparti helyszínekhez és más agresszív környezetekhez, nagyobb szilárdságú, S450GD-ig terjedő minőségekben is.

Aluzinc (AZ): alumínium–cink

Az Aluzinc körülbelül 55% alumíniumot tartalmazó alumínium–cink bevonat. Az alumínium tartós gátat, jó hőállóságot és hővisszaverést ad; a cinktartalom némi katódos védelmet nyújt, a vágott éleken azonban általában kevesebbet, mint egy cink- vagy ZM-bevonat. Akkor választják, ha a megjelenés vagy a hőviselkedés számít, vagy ha a burkolati rendszert AZ-vel írták elő.

Választás a kitettség szerint — kiindulópont

A helyszínen: bevonatos szelvények vágása, fúrása és hegesztése

• Lehetőség szerint hosszra vágva és lyukasztva rendelje az elemeket a gyártótól, hogy a helyszínen kevesebb élet kelljen vágni.
• A fúrási forgácsot még aznap távolítsa el a bevonatos felületekről; ha ott marad, rozsdásodik és elszínezi a bevonatot.
• A hegesztés leégeti a bevonatot a varrat körül és cinkgőzt fejleszt — szellőztessen, majd javítsa a helyet magas cinktartalmú festékkel.
• Olyan kötőelemeket használjon, amelyek korrózióvédelme illik a bevonathoz és a kitettséghez.

Hogyan írja a rendelésbe

A minőséget és a bevonatot együtt adja meg, például Z 200×60×15×2, S350GD+Z275 vagy Szigma 300×80×17×2,5, S420GD+ZM310. Fekete acélnál csak a minőséget adja meg (pl. S355). Küldje el a hosszakkal, mennyiségekkel és a furatok helyével az ajánlatkérő űrlapon; a minimum méretenként és anyagonként 5 t. Magának a szelvénynek a kiválasztását a szelvényekről szóló útmutató mutatja be.